A busz állomáson várakoztam, amikor megjelent egy kedves, jól öltözött, idősebb úr.
Egy hotelrÅ‘l érdeklÅ‘dött, oda kellene neki menni, de sajnos eltévedt az autójával, nem környékbeli. Kedvesen, a saját szavaimmal elmondtam neki hogyan juthat oda és elÅ‘re elnézést kértem ha esetleg út közben még sem stimmel valami (mert nem igazán járok arra, amerre az úr tartott). Megkérdezte, nem-e kÃsérném el mert elég bizonytalan új helyeken, plusz megkönnyÃteném a dolgát. Azt válaszoltam hogy köszönöm, de busszal mennék.
Azt felelte, semmi probléma, amiért segÃtettem neki, Å‘ haza visz engem, mert úgy is arra megy...
Délután 2 óra volt. A beszélgetésünk során egyszer sem emlÃtettem hova tartok.
Soha nem fogom elfelejteni.